2012. április 26., csütörtök
2010. április 2., péntek
2010. március 31., szerda
2008. november 26., szerda
Útkeresés érzelmi zavarokkal
Érzelmeim válsága, és váltakozása hihetetlen mértékben kierősödtek. Valamelyik nap teljes letargiába estem, és szomorúságom árnyai már-már éjszakai sötétséggé irányultak. Mostani vasárnap estém pedig hihetetlen boldogságrohamot okozott. Mint egy gyermek az új kerékpárjának, úgy örültem a semminek. Vagy talán nem is a semminek, de minden bizonnyal indokolatlan rohamot kaptam.
Egy LSD élményhez hasonlítanám, bár nem ér még a közelébe sem, de hihetetlen nagy mértékben meghatározó volt. Kiüresedtem egy 10 percre. Érdekes volt szemlélni a látszatot, amint körülöttem lebzsel.
Tegnap vettem be a másik fajta "gyógyszert" aminek az a nátriumos neve van. Már tényleg megjegyzem majd. Annyira fáradt voltam, hogy el tudtam volna aludni, mégis egy pillanat hatására elment az egész, és ott feküdtem 11 órakor álmatlanul. Hajnali 3-ig fent voltam, mert elaludni sehogy sem bírtam. Néztem a tévét, meg olvastam, meg írtam, de nem szállt meg az álom.
Kezdek félni, hiszen érzelmeim úgy rohannak hasba, hogy néha már fáj.
Megtréfál az idő, s nem tudok dönteni éjjel, vagy nappal között, persze az érzelmeim hiúsága által maradok fenn a jövőnek, mégis elhiszem, hogy eltűnök, mint egy rágógumi a földbe süppedve. Nem tudom, minek élek, bár már felfogásaim meglebegtetik előttem az igazak álmát, mégis ez nem cél. Nem lehet az a cél, hogy egy olyan helyre jussak több évtizednyi szenvedés után, ahol valami istenség szeretetébe foszlok. Nem lehet úgy, hogy ugyanazt éljem megint, s reinkarnálódva a földön továbbéljek. Egy felfogást sem találok, mely megrángatná a fantáziám. Hihetetlen érdektelenséggel figyelem már a hívőket. Hinni én is hiszek, de még nem tudom. Nem az, hogy nem választottam, mert a magam vallása megvan. Legalábbis beleszülettem, mégis a kereszténység megnyugtató hatása inkább elhidegít magamtól, mintsem az önismeret útjára vezetne.
Már átértékelve szeretnék leülni isten elé, és megkérdezni, mire jó ez. Mire volt jó annyi szenvedés, és mire világít rá az élet, vagy annak elvesztése. A pokol és menny felfogása egyszerűen abszurd, és nem igaz. Nincs. Egy tökéletes világban nem lehetnek földi ellentétek. Nem lehet valami jó, ami mellette rossz is, és nem lehet valaminek teljesen ellentéte. Ez csak a földi felfogás túlkapása, túlérzékeltetése.
Ha a tökéletesnek van ellentéte odaát, akkor az már nem tökéletes, hiszen annak is hozzá kell tartoznia. És egyáltalán hogy osztják föl a térnélküliséget. Ez időben meg olyan hosszú, hogy értelmetlen lenne megalkotni valamit, amit megunhatunk. Így az örök kárhozat ideológiája szintaktusok, és méla fejtegetések nélkül is leírhatók, hogy nincsenek.
A reinkarnálódás tematikája arra a bizonyos alapeszmére épül, hogy mindig újrakezdjük itt, a földön, s tökéletesedünk. Meddig? akkor is el kell jönnie egy olyan stádiumnak, amiből már nem tudunk fejlődni. Amúgyis a lélek az tökéletes, tehát nem tud megbukni, és nem tudja magát fejleszteni, hiszen tudása megegyezik a kiiktathatatlannal. Így a reinkarnálódás ellentmondásaival együtt is megbukott.
Nem tudom, hogy különböző, afrikai, vagy más törzsi vallások sajátosságai mennyire befolyásolnak, mégis az a legvalószinűbb, hogy a leghatalmasabbról beszélni nem szabad, hiszen nevének kiejtése is aforizmákat, gúnyt, és hitetlenséget okozhat, s legbennsőbb részünkön kell kialakítani a magunk által elfogadott istent, s utána átrágni magunkat a leghatalmasabbon, s megnézni, mely felfogás állhat legközelebb hozzánk. Isten van, és létezik. Csak meg kell találnunk a hozzá vezető utunkat. Nem tudom, ennek nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha megtaníttatjuk magunkkal, hogy igenis, isten az keresztény, vagy zsidó, vagy buddha az, ki fellángoltatja a bennünk rejlő hatalmasságot.
Tehát eltévedtem valami ilyesfajta úton, de rohangálok, és megyek, keresek, és persze írok...
Egy LSD élményhez hasonlítanám, bár nem ér még a közelébe sem, de hihetetlen nagy mértékben meghatározó volt. Kiüresedtem egy 10 percre. Érdekes volt szemlélni a látszatot, amint körülöttem lebzsel.
Tegnap vettem be a másik fajta "gyógyszert" aminek az a nátriumos neve van. Már tényleg megjegyzem majd. Annyira fáradt voltam, hogy el tudtam volna aludni, mégis egy pillanat hatására elment az egész, és ott feküdtem 11 órakor álmatlanul. Hajnali 3-ig fent voltam, mert elaludni sehogy sem bírtam. Néztem a tévét, meg olvastam, meg írtam, de nem szállt meg az álom.
Kezdek félni, hiszen érzelmeim úgy rohannak hasba, hogy néha már fáj.
Megtréfál az idő, s nem tudok dönteni éjjel, vagy nappal között, persze az érzelmeim hiúsága által maradok fenn a jövőnek, mégis elhiszem, hogy eltűnök, mint egy rágógumi a földbe süppedve. Nem tudom, minek élek, bár már felfogásaim meglebegtetik előttem az igazak álmát, mégis ez nem cél. Nem lehet az a cél, hogy egy olyan helyre jussak több évtizednyi szenvedés után, ahol valami istenség szeretetébe foszlok. Nem lehet úgy, hogy ugyanazt éljem megint, s reinkarnálódva a földön továbbéljek. Egy felfogást sem találok, mely megrángatná a fantáziám. Hihetetlen érdektelenséggel figyelem már a hívőket. Hinni én is hiszek, de még nem tudom. Nem az, hogy nem választottam, mert a magam vallása megvan. Legalábbis beleszülettem, mégis a kereszténység megnyugtató hatása inkább elhidegít magamtól, mintsem az önismeret útjára vezetne.
Már átértékelve szeretnék leülni isten elé, és megkérdezni, mire jó ez. Mire volt jó annyi szenvedés, és mire világít rá az élet, vagy annak elvesztése. A pokol és menny felfogása egyszerűen abszurd, és nem igaz. Nincs. Egy tökéletes világban nem lehetnek földi ellentétek. Nem lehet valami jó, ami mellette rossz is, és nem lehet valaminek teljesen ellentéte. Ez csak a földi felfogás túlkapása, túlérzékeltetése.
Ha a tökéletesnek van ellentéte odaát, akkor az már nem tökéletes, hiszen annak is hozzá kell tartoznia. És egyáltalán hogy osztják föl a térnélküliséget. Ez időben meg olyan hosszú, hogy értelmetlen lenne megalkotni valamit, amit megunhatunk. Így az örök kárhozat ideológiája szintaktusok, és méla fejtegetések nélkül is leírhatók, hogy nincsenek.
A reinkarnálódás tematikája arra a bizonyos alapeszmére épül, hogy mindig újrakezdjük itt, a földön, s tökéletesedünk. Meddig? akkor is el kell jönnie egy olyan stádiumnak, amiből már nem tudunk fejlődni. Amúgyis a lélek az tökéletes, tehát nem tud megbukni, és nem tudja magát fejleszteni, hiszen tudása megegyezik a kiiktathatatlannal. Így a reinkarnálódás ellentmondásaival együtt is megbukott.
Nem tudom, hogy különböző, afrikai, vagy más törzsi vallások sajátosságai mennyire befolyásolnak, mégis az a legvalószinűbb, hogy a leghatalmasabbról beszélni nem szabad, hiszen nevének kiejtése is aforizmákat, gúnyt, és hitetlenséget okozhat, s legbennsőbb részünkön kell kialakítani a magunk által elfogadott istent, s utána átrágni magunkat a leghatalmasabbon, s megnézni, mely felfogás állhat legközelebb hozzánk. Isten van, és létezik. Csak meg kell találnunk a hozzá vezető utunkat. Nem tudom, ennek nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha megtaníttatjuk magunkkal, hogy igenis, isten az keresztény, vagy zsidó, vagy buddha az, ki fellángoltatja a bennünk rejlő hatalmasságot.
Tehát eltévedtem valami ilyesfajta úton, de rohangálok, és megyek, keresek, és persze írok...
2008. november 14., péntek
Kezelés megkezdése
Elkezdtem, s most mintha megnyugodtam volna. Soha nem voltam társadalmi ember, de nem is ez késztetett, hogy elinduljak a kezelés útján. Jobban mondva ez nem egy kezelés. Érdekes, hogy csak egy körülbelüli másfél órás beszélgetés után kaptam két gyógyszer nevet, amit 2 hetes ciklusokban kell bevennem. Kedden az elsőt, úgynevezett Ignatia C200 nevű gyógy-készítménnyel kezdtem. Majd ezekután 2 hét múlva a Natrium valami(majd pótolom)C200 nevű készítményt kell bevennem.
A jelenlegi hatások:
Nem tudom, hogy mit kellene éreznem. Van egy kis lelki nyugalom, és néha-néha enyhe bizsergést érzek, s örömmámor fog el. Bár ez az örömmámor igen enyhe, s lehet, hogy e nélkül is kijönne. Van, mikor semmilyen hangulatom van, olyasfajta lelki üresség, és "nincs kedvem semmihez" hangulat.
Hétfőn bevettem, de elkövettem azt a hibát, hogy lenyeltem, így megkérdezés után másnap ismételtem, s elszopogattam. 3 szemet kellett bevinni. Nem sok, de ha használ? A szívem szúrni kezdett, de ezt nem ennek tudom be. Kedden kezdett mélyebb görcsökbe, bár lehet, hogy csak levegő szorult a tüdőmbe, de az nem nyilallna. Régen is volt hasonló, s azt mondják, a szív nem szúr. De mikor nehézkes, és fáj, nem szúr, csak fáj, hát elgondolkodik az ember, mi is lehet a baja. szerintem lelki bajaim miatt jött ki, bár nem vagyok orvos, de az is valószínű, ezt mondaná.
A lelki nyugalmam, és hihetetlen ürességem váltakozása, mellé ez az enyhe, néhol erős mellkasfájdalom egyenlőre az agyamra megy.
Meglátjuk...
A jelenlegi hatások:
Nem tudom, hogy mit kellene éreznem. Van egy kis lelki nyugalom, és néha-néha enyhe bizsergést érzek, s örömmámor fog el. Bár ez az örömmámor igen enyhe, s lehet, hogy e nélkül is kijönne. Van, mikor semmilyen hangulatom van, olyasfajta lelki üresség, és "nincs kedvem semmihez" hangulat.
Hétfőn bevettem, de elkövettem azt a hibát, hogy lenyeltem, így megkérdezés után másnap ismételtem, s elszopogattam. 3 szemet kellett bevinni. Nem sok, de ha használ? A szívem szúrni kezdett, de ezt nem ennek tudom be. Kedden kezdett mélyebb görcsökbe, bár lehet, hogy csak levegő szorult a tüdőmbe, de az nem nyilallna. Régen is volt hasonló, s azt mondják, a szív nem szúr. De mikor nehézkes, és fáj, nem szúr, csak fáj, hát elgondolkodik az ember, mi is lehet a baja. szerintem lelki bajaim miatt jött ki, bár nem vagyok orvos, de az is valószínű, ezt mondaná.
A lelki nyugalmam, és hihetetlen ürességem váltakozása, mellé ez az enyhe, néhol erős mellkasfájdalom egyenlőre az agyamra megy.
Meglátjuk...
2008. november 10., hétfő
Nem önelemzés
Kérdeztem magamtól, mit képzelek magamról. De képzetem, úgy hiszem meghalt. Nincs véleményem. Persze én vagyok a 21. század legnagyobb költője, és úgy hiszem, nincs, aki írásával felülmúlna, mégis mindig az a tévhit gyötör, hogy nem tökéletes az, amit írok. Annyira nem izgat, mit szól a másik, és mi a véleménye a társadalomnak rólam. Kiképzés az élet. Én már túlképes vagyok...
Előzékeny, és hirtelen fellobbanó. Vagy akár csak érzékeny, és sérülékeny, de mindemellett kicsit azért mindenható is. Félek önmagamtól, mert sokszor elhiszem azt, amit gondolok. Bemagyarázom önmagamnak a jót, vagy akár a rosszat. De legfőképp a rosszat.
Mára ennyi...
Előzékeny, és hirtelen fellobbanó. Vagy akár csak érzékeny, és sérülékeny, de mindemellett kicsit azért mindenható is. Félek önmagamtól, mert sokszor elhiszem azt, amit gondolok. Bemagyarázom önmagamnak a jót, vagy akár a rosszat. De legfőképp a rosszat.
Mára ennyi...
2008. november 7., péntek
Homeopátia
Homeopátiás kezelésbe fogtam. Vagyis hogy engem kezelnek. Dr. Havasi Marianna doktornő kezei alatt próbálok meggyógyulni. Ha ez lehetséges, lelki bajaim ápolásába fogtam. Megzuhantam, s most kell valami, ami elhiteti, van kiút. Lehetséges-e egy ilyen kezeléssel rendbe jönni valamennyire.
A MHOE Homeopata oldalon többet meg lehet tudni erről a dologról. Érdekes, és érdekessé vált számomra. Mindig kerestem az emberi érzelmek szándékait, és gondolatát. Egy kellemes beszélgetés közepette adhattam ki magamból azt, ami bánt, s kaptam olyan információkat, melyek előbbre vihetnek életem zugbajos dolgain.
Rejtett vénáim, ironikus, talán egy az egyben komikus életem hídjaira másztam fel az este, pedig tegnap kezdtem.
Igaz, már 4-5 éve részt vettem ugyanitt ilyen kezelésben, s akkor lelkileg úgy éreztem, minden rendben. S most az elmúlt események törései rádöbbentettek, mégsem. Nem biztos, hogy az esemény hozta ki ezeket, mind inkább csak felnagyította a problémáim.
Rájöttem sok dologra, és kíváncsian állok a helyzet előtt.
Próbálom majd végigvezetni, mi is játszódik le bennem a kezelés alatt. Az álmom leírása is ebből adódik, hiszen próbáltam leírni, milyen lelki, alfa dolga volt a történéseknek.
Megpróbálom közben megfogalmazni, s a végén egyben leírom mind a véleményem, mind a történéséket, érzésemet közben.
Van pár dolog, amiben még kételkedek, de amúgy teljesen hívőként állok a gyógymód előtt.
Várom...
A MHOE Homeopata oldalon többet meg lehet tudni erről a dologról. Érdekes, és érdekessé vált számomra. Mindig kerestem az emberi érzelmek szándékait, és gondolatát. Egy kellemes beszélgetés közepette adhattam ki magamból azt, ami bánt, s kaptam olyan információkat, melyek előbbre vihetnek életem zugbajos dolgain.
Rejtett vénáim, ironikus, talán egy az egyben komikus életem hídjaira másztam fel az este, pedig tegnap kezdtem.
Igaz, már 4-5 éve részt vettem ugyanitt ilyen kezelésben, s akkor lelkileg úgy éreztem, minden rendben. S most az elmúlt események törései rádöbbentettek, mégsem. Nem biztos, hogy az esemény hozta ki ezeket, mind inkább csak felnagyította a problémáim.
Rájöttem sok dologra, és kíváncsian állok a helyzet előtt.
Próbálom majd végigvezetni, mi is játszódik le bennem a kezelés alatt. Az álmom leírása is ebből adódik, hiszen próbáltam leírni, milyen lelki, alfa dolga volt a történéseknek.
Megpróbálom közben megfogalmazni, s a végén egyben leírom mind a véleményem, mind a történéséket, érzésemet közben.
Van pár dolog, amiben még kételkedek, de amúgy teljesen hívőként állok a gyógymód előtt.
Várom...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
