Nem önelemzés

Kérdeztem magamtól, mit képzelek magamról. De képzetem, úgy hiszem meghalt. Nincs véleményem. Persze én vagyok a 21. század legnagyobb költője, és úgy hiszem, nincs, aki írásával felülmúlna, mégis mindig az a tévhit gyötör, hogy nem tökéletes az, amit írok. Annyira nem izgat, mit szól a másik, és mi a véleménye a társadalomnak rólam. Kiképzés az élet. Én már túlképes vagyok...

Előzékeny, és hirtelen fellobbanó. Vagy akár csak érzékeny, és sérülékeny, de mindemellett kicsit azért mindenható is. Félek önmagamtól, mert sokszor elhiszem azt, amit gondolok. Bemagyarázom önmagamnak a jót, vagy akár a rosszat. De legfőképp a rosszat.

Mára ennyi...